Benjámin volt az első ajak-, szájpadhasadékos (sokan úgy ismerik, hogy nyúlszáj és farkastorok) kis páciensem. Kezdetben visszahúzódó volt, majd miután megismerte a rendelőt és engem is, egyre jobban kinyílt. Boldogan mesélt az iskolájáról, a barátairól és a focimeccseiről. A vele való megismerkedéssel nagyjából egy időben hallottam egy szülésznővel készült rádióriportot, melyben a hölgy arról számolt be, hogy ha már az ultrahangon felfedezik ezt az elváltozást, a nőgyógyászok egy része azonnal az abortuszt javasolja. Mesélt egy házaspárról is, akik a szülőszobán mondtak le, hasonló rendellenességgel született gyermekükről. Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, milyen jó, hogy Benjámin megszülethetett, élhet, álmodhat, játszhat és szerethet. Ahogy forgattam a szívemben a gondolatot, hogy elkezdem összegyűjteni ezeket a történeteket, úton útfélen találkoztam olyan anyukákkal, akiknél a terhesség során valamilyen okból felmerült az abortusz, de ők mégis a gyermekük életét választották, és mindannyian hálásak voltak érte.
Így neki álltam, és a történetek egyre csak gyűltek, majd egy idő után elkezdtük feljegyezni az angyalkákról szóló történeteket is.
Sokat leveleztem, beszélgettem anyukákkal, de mind a mai napig nem találkoztam olyannal, aki megbánta volna, hogy megszülte gyermekét. Nagyon hálás vagyok a jó Istennek, hogy meghívott erre a munkára, mert ezáltal rengeteget tanultam, és számtalan csodás emberrel ismerkedhettem meg.
Habó Márta
És hogy mi történt Benjáminnal?
Évekkel később, ahogy kezembe vettem a helyi újságot, megakadt a szemem az egyik címlapsztorin. „Benjámin karriert csinál az USA-ban” állt nagy betűkkel, alatta egy mosolygós képen az a fiú, aki 4 éven keresztül járt hozzám fogszabályozásra. Olyan tehetséges amerikai foci játékos lett, hogy több főiskola is ösztöndíjat kínált fel neki. Újságolvasás közben valószínűleg több édesanya is álmodozva felsóhajtott: „Bárcsak az én gyermekem lenne!”. Csak kevesen ismerik a történetét, hogy mikor az édesanyja őt várta, az orvos abortuszt javasolt és a család is úgy gondolta, hogy ez az egyetlen lehetőség. Az anyuka azonban az életet választotta. Megszülte a kisfiút, aki kicsit máshogy nézett ki, mint a többi kisbaba, de számára mégis ő volt a leggyönyörűbb gyermek az egész világon. Különleges odafigyelést igényelt a szoptatás és az etetés is.
Kishíján a szíve szakadt meg, mikor műtétekre vártak, és számtalan éjszakát virrasztott végig mellette. Nehéz volt mind testileg, mind lelkileg, de a közte és gyermeke közötti szeretet erőt adott neki, és előbb-utóbb mindenki elismerte, hogy igenis jól döntött.
Cikkek:
https://szemlelek.net/dr-habo-marta-meg-egy-edesanya-sem-banta-meg-hogy-megszulte-a-gyermeket/
https://kepmas.hu/hu/abortusz-helyett-elet