A 21. terhességi héten fedezte fel a nőgyógyászunk, hogy második gyermekünknek, Hubának, súlyosnak, és visszafordíthatatlannak tűnő szívfejlődési rendellenessége van. Több szem többet lát alapon számos orvossal konzultáltunk, azonban egy ilyen aprócska, de létfontosságú szerv esetében biztosat nem tudtak mondani. A Down-kór eshetősége is fennállt a szívhiba kísérő mozzanataként. Egy szenzációs gyermekkardiológus szakorvosra hallgattunk az intuíciónkat kiegészítve, aki részletes és rendkívül empatikus, ugyanakkor szellemes mederben felvázolta az opciókat. A jogszabályok által felkínált terhességmegszakítás lehetőségét elvetettük és a kivárás mellett döntöttünk. Mint kiderült, jó döntést hoztunk a kakofónia közepette.

 

 

A legény világra jött, majd köszönte szépen, jól volt.  A szívfejlődési hiba miatt már az első napokban “becsekkolt” a GOKI-ba (irodalmi nevén: Gyermekszívek Szállodája), ahol szakértő kezek vették gondozásba. A gyermek kardiológusoknál tett gyakori látogatások felvérteztek minket a kikerülhetetlen műtétre. Nem túlzás állítani, hogy a Gyermekszív Centrum lett második otthonunk és a Fehér Holló utcában időközben számos orvosi, valamint isteni csodának lehettünk szem- és fültanúi… A családban tartja magát a mondás: a Fehér Hollóban nem ritkák a kisebb-nagyobb csodák.

Advent kezdetére, papa születésnapjára esett a nagy műtét. Az épp négy hónapos kisfiú öt órán át feküdt a műtőasztalon: a szorgos szupercsapat külső keringésre tette, a szívét lekapcsolták, majd befoltozták a “gyaloglólyukakat”. Stop. Újratervezés. Újraindítás. A sikeres, de nem eseménytelen beavatkozást követően átkerült az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Részlegre. Az operációt követő első éjszaka mindig nehéz, hangzott a tájékoztatás, mi pedig hazamentünk. Nos, ez az éjszaka (és az azt követő 8 nap) egyfajta szürrealista súlytalanság volt számunkra: az idő ólomlábakon járt, a kis páciens állapotáról pedig csak hajnalban értesülhettünk újra. Tikk-takk. (Coldplay-től a Fix you). Az otthoni szurkolótábor késő éjjel bontott sátrat és bóbiskolt pár órát.

Hajnalban az osztályos telefon álmosan csörgött. A zimankós, korai óra ellenére kedves, ugyanakkor rendkívül magabiztos női hang búgott a telefonba (ritka az ilyen szuggesztív orgánum). Novák doktornő. (A remek gyermekorvosunkat is így hívják, dr. Novák Ágota, nem lehet véletlen, Deus ex machina, gondoltuk egymásra nézve…) Részletesen tájékoztatott minket az éjjeli intenzív terápiás járatról és arról, hogy a sikeres műtétet egy kissé göröngyös útszakasz követte. A szívnek ez a tanulófázisa, vissza, azaz bele kell zökkennie az új kerékvágásba. Pár óra múlva személyesen fogadott minket a doktornő. Az osztály folyosóján hallottuk, hogy a kisfiú megizzasztott pár orvost és sok munka volt vele… Stimmel, gondoltam, hiszen már a pocakban is feladta a leckét az egészségügyi szektornak. A doktornő ezirányú kérdésünkre kimerítő anatómiai magyarázatot adott, majd könnyedén közölte, hogy ne aggódjunk, a műtét utáni újraélesztés szinte már protokoll. Újraélesztés? Aha. Hát ezt mi csak a Vészhelyzetből ismertük és nagyon negatív, ijesztő képünk volt róla. A doktornő mély tekintete azonban végtelenül megnyugtatóan hatott ránk.

A műtétet megelőzően mi olyan távol álltunk az egészségügytől, mint Makó Jeruzsálemtől. Szerencsére nem volt szükség az orvoslásra a családban. Éppen ezért tartottunk is attól, hogy mire számíthatunk, pláne egy ilyen érzékeny kis szerkezet, egy csecsemő diónyi méretű, de létfontosságú szervének javítása érdekében. Novák doktornőnek és a lelkes, kitartó, magasfokú empátiával felruházott, konstans mosolygó stábnak hála minden úgy ment, mint a karikacsapás. Bár természetesen az úrfi itt is jócskán megizzasztotta a doktor néniket és bácsikat, mert egy egész hétig aludt, bolyongott valamilyen transzcendentális univerzumban, be-be nézett az emeleti intenzív ablakán (valószínűleg kacsintott egyet), majd tovasuhant.

A műtét utáni reggelen itattuk az egereket Huba ágyánál, ami leginkább egy űrhajó kezelőpultjára emlékeztetett. Mindenhol monitorok, csövek, pumpák, palackok, katéterek, tűk. A laikus számára felfoghatatlan mennyiségű műszer, pittyegő kakofónia. Aki látott már Alien filmet, az tudja mire gondolok. Novák doktornő és a stáb többi tagja, orvosok, nővérek minden kérdésre részletesen válaszolnak, bevonva a szülőket a mozdulatlan gyermektest ápolásába. Nekik köszönhetően a több hetes kórházi tartózkodás is légiesen könnyeddé, tudatosabbá vált (az egerek pedig szomjaztak). Ottlétünkkor sokszor azon viccelődtünk, hogy Novák doktornő (és a többi remek stábtag) vajon hogyan tartja magát életben. Megtanult fotoszintetizálni?! Fáradságot, kimerültséget nem ismerve követte nyomon az olykor élet-halál keskeny mezsgyéjén egyensúlyozó újszülötteket, csecsemőket és gyerekeket.

Huba műtéte, az azt követően megismert fantasztikus emberi és szakmai közeg meghatározó élmény volt az életünkben. Krisztusi korban ért minket a “szívbaj”: a papa születésnapján műtötték, a mama születésnapján, a karácsonyfa alá térhetett haza a kis legény. Kicsi a bors, de erős. Nos, ő erős volt, de kissé csípett is. Feladta a leckét mindannyiunknak. Mit érzünk? Nagyfokú tiszteletet és hálát a szakma tudorainak kompromisszumot nem ismerő tevékenysége láttán. Mit tanultunk? Alázatot, kitartást, bátorságot, (lélek)jelenlétet.“ A bátorság valójában belső küzdelem”- állítja Prodán doktor, a gyermekszívek specialistája, a szívsebészet homo fabere, civilben hétköznapi politihisztor. Nos, ezt a mottót az ott fekvő gyerekek (és szüleik) egy életre eszükbe vésik. A GOKI-űrhajó fotocellás ajtaján kilépve új passzátszél “lengedez”: a mindennapi problémák eltörpülnek, a kis pácienst terelgető családra másokat olykor megmosolyogtató derű ereszkedik le. Borúra derű. Köszönjük, Novák doktornő! Köszönjük, GOKI! Tisztelet a bátraknak!

Huba egy szenzációs kis tudós, nagy élni akarással. Vele a magzati korban kezdtem el a PhD képzést, ez átragadhatott rá, le nem teszi a képeskönyveket. Korát meghazudtoló mértékű szókincse és rajzkészsége van. Enni viszont nem szeret, cingár, balerina nővére viszont már a táncművészt látja benne.

 

 

Szívbeteg gyermekek védelmében alapítvány:  http://gyermeksziv.hu