2017 májusában véget ért egy nem jól működő kapcsolatom,ahol annyira elmérgesedett a helyzet,hogy megbeszéltük soha többet nem akarunk a másikról még hallani sem. Próbáltam folytatni az életem nélküle,viszont rá két hétre pozitívat teszteltem.

Teljesen összetörtem semmilyen tekintetben nem voltam rá felkészülve,hogy újra anya legyek. A környezetemtől kértem tanácsot azzal kapcsolatban,hogy mit tegyek. Egyöntetűen az abortusz mellett tette le mindenki a voksát. Ennek hatására elhatároztam,hogy el fogom vetetni a babát.

Kilenc hetesen el is indultam az abortusszal kapcsolatos teendőket intézni. Viszont a vizsgálat után amikor megállapították a terhesség tényét és megkérdezték megtartom, vagy elvetetem nem jött ki a számon,hogy nem kell ez a baba,hanem akkor elhatároztam meg fogom szülni és esélyt adok neki az életre.

Ez után viszont egy hatalmas félelem fogott el a jövővel kapcsolatban. Már volt egy lányom és így sem voltunk olyan helyzetben,hogy bővüljünk egy fővel,főleg nem egy újszülöttel. Amit lehetett megpróbálni megtettem,de nem volt elég. Addig jutottunk,hogy nem volt mit enni és nem volt biztos lakhatásunk sem. Külföldre menekültünk. Azt gondoltam ott majd minden megoldódik,de tévedtem. Még rosszabb lett a helyzet. Ekkor fordultam Istenhez és kértem a segítségét. Hazajöttem,úgy hogy nem tudtam mi lesz velünk. Ekkor már 30 hetes terhes voltam. A babának még semmije sem volt meg. Viszont az imám hatott és Isten megsegített. Egy emberként a családom a barátaim összefogtak értem és mire eljött a szülés ideje minden rendeződött. 2018.02.05-én megszületett Zoja. Sosem felejtem el azt az érzést mikor először rám tették. Minden addigi fájdalmam eltűnt és akkor biztosan tudtam,hogy neki meg kellett születnie. Gyönyörű volt egészséges én pedig mérhetetlenül büszke rá. Azóta el telt egy év. Már hét hónapja egy saját erőből elindított vállalkozást vezetek és ebből tartom el a két lányomat. Hatalmas csodának gondolom,ami velünk történt. Hiszem,hogy a legjobb út nem mindig a legkönnyebb. Hálás vagyok,hogy nem kell az abortusz lelki fájdalmait cipelnem egy életen keresztül és minden egyes nap hálát adok Istennek,hogy erőt adott és magamhoz ölelhetem a kis szeretet bombámat ő lett mindenki babája. A kis szív is életért dobog.