Két gyermekes család voltunk, és én nagyon szerettem volna újabb csemetét, de a férjem nem osztotta a lelkesedésemet. Akkor már imádkoztam, másképp láttam mindent, ez úgy hiszem természetes. Főiskolára jártam, így a sok minden mellett nem férhetett bele egy újabb gyermek.
Aztán csoda történt: jött a harmadik gyermek, de sem a férjem sem a szüleim nem örültek neki. Veszélyeztetett terhes voltam, és Anyukámék vittek rendszeresen a kontrollokra, ultrahangokra.  A szüleim megkérték az orvost, hogy kössön el. Na erről hallani sem akartam, pedig az orvos is erősködött. „Harmadik gyerek, miért nem engedem?”. Szenvedtem a sok erőszakosságuk miatt, és a szülés után azt hittem, be sem fognak jönni meglátogatni, de akkor már örültek az unokájuknak. Gyönyörű kislányom született: Dorottya.

A negyedik gyermeknél már különösen erőltette a férjem is, és anyukám is az abortuszt, de mondtam nekik, hogy ő egy élet, és én nem akarom megölni. Anyukám azt mondta, hogy „Az még csak egy vércsomó, nem ember”. Próbáltam magyarázni, hogy ha növekszik, már él, 5 hetesen már látni a szívverését is, és 8 hetesen mozdul meg (a negyediket pontosan akkor éreztem, nagyon felemelő volt). Mivel 37 éves voltam, így az orvos nem akart addig megvizsgálni, amíg Debrecenbe el nem megyek, mert ki tudja milyen beteg gyerekem lesz, és ez milyen nagy baj, ha csak a szülés után derül ki?! Nem csak ő erőltette ezt, hanem a védőnő, a szüleim, és a férjem is. Akkor a férjem szemébe néztem és megkérdeztem: „Mi lenne, ha bármi is kiderülne? Szerinted elvetetném?”. Láttam, hogy elgondolkodik, és tudta a választ. Ismét veszélyeztetett terhes lettem, és fent állt a vetélés kockázata, így már csak azért sem vállaltam be az utat Debrecenbe, meg a sorban állást, és a beavatkozást pláne nem. A vetélés lehetősége nem 1-2 %, amennyit mondanak. Külföldön már vannak helyek, ahol betiltották ezeket a vizsgálatokat. Én akkor sem csináltattam volna meg, ha az ultrahang valami eltérést mutatott volna. Inkább ismét imádkoztam.  A hitem győzött: mindkét kisebb gyermekem is egészséges (mind a 4 asztmás, de nem veszélyes)! A 9 hónap ezért szörnyű volt, hogy ennyire nem áll mellettem a családom, hogy nincsenek tekintettel az én akaratomra, és a gyermek életét sem tisztelik ennyire. A negyedik gyermekem egy vagány kisfiú: Péter Pió.

Mindketten műkorcsolyáznak, tehetséges gyerekek. A Péter Pió észreveszi, ha más szenved, és vigasztalja. Ő inkább a netes játékokkal, társassal szeret játszani, a nővére nagyon szeret olvasni, maga is írni, és szereti a zenét. A nagy lány most fog felvételizni, a kisfiú pedig elsős.
Minden gyermek áldás, akiket boldogan kellene fogadni.