Második férjemmel történt ez a dolog, és én 4 gyereket hoztam a házasságunkba. Volt már akkor 1 közös fiúnk, és hát terhes lettem Kristófkával.

Az első közös gyermekünket nagyon magához szoktatta kis korától kezdve a férjem. Csak az apa volt a mindene.

Hat hetes voltam, mikor észrevettem, hogy babám lesz. Megcsináltam a tesztet, pozitív lett. A gyerekeim a férjemmel a nappaliban ebédeltek, mikor elmondtam, hogy terhes vagyok. Erre a férjem nyomatékosan kijelentette, hogy ő nem akarja a babát, sőt azt mondta, hogy elhagy. A családban mindenki, még a nagy gyerekeim is ellenezték a babát.

Hát én erre felhívtam a plébánost, hogy akkor azonnal fogadjon, beszélnünk kell. Kb fél óra múlva már András atyánál voltam Elmondtam mindent. Ő támogatta a döntésemet, hogy meg akartam tartani a babámat.

Nehéz volt beletörődniük, hogy nekem kell a Kristófka, és nem hallgatok rájuk.

Szerencsére a kicsikém nagyon anyás lett, Jó kedélyű, mindenki imádja.

De térjünk vissza az elejére. Ha el is hagyott volna nekem akkor se jutott volna az eszembe, hogy abortuszra menjek.

Nagy focista lett belőle. Keret játékos. Imád minket. Ennyire értelmes fiút még nem láttam, mint ő.

Színtiszta ötös tanuló pedig egyházi iskolába jár.

Szeret főzni, számítógépezni és persze focizni.

Tudom, hogy fentről, anyukámék küldték nekem Kristófot.