Először is bemutatkozom, a nevem Selymesi Krisztiánné, Zsuzsanna, 36 éves vagyok és 8 gyönyörű gyermek édesanyja! 

A történetem azzal kezdődik, hogy 2 párkapcsolatból vannak a gyermekeim egy 17 éves nagy fiú, egy 14 éves fiú és egy 10 éves lány, Zizi van az előző páromtól. Zizi kislányom alig 6 hónapos volt, mikor újra várandós lettem, ikrek voltak a szívem alatt. Zizikém még kicsi volt, így arra a döntésre jutottunk, hogy elvetetjük az ikreket.

Meg volt minden hivatalos papír, ami a beavatkozáshoz szükséges volt, el is végezték, de sajnos a két piciből csak az egyiket vették el, a másikat valahogy bent hagyták. Napok múlva visszakerültem a kórházba nagyon magas lázzal ill. hullamérgezéssel és ismét át kellett esnem azon a szörnyű dolgon.

Ezt követően 2014.01.16-án az életembe lépett az a személy, aki a mai napig a boldogságot jelenti a számomra és 5 csodálatos közös gyermekünk van 4 gyönyörű kislány és egy imádnivaló kisfiú.

Az évek múlásával a nagyobbik leányom, aki most 9 éves, születése után egy évvel kiderült, hogy a szívem alatt hordom a következő kislányomat. A párom nem szerette volna, hogy meghagyjam így elküldött az orvoshoz, hogy vetessem el. De miután 9 hetesen hallottam a gyenge kis szívverését nem bírtam, és nem is akartam megtenni. Ő most 8 éves, nagyon kicsi súllyal született, azt mondták hogy nem is biztos, hogy egészséges lesz, mert sajnos mély vénás trombózisom lett és folyamatos injekcióra szorultam.

2015.10.30-án született 2670 grammal és 47 cm-el. Rövidtávú epilepsziával küzdünk minden egyes nap, a tanulás is sokkal nehezebben megy, de egy imádnivaló, mindig mosolygós kislány. Ahogy teltek az évek az élet adott még nekem 2 csodálatos kislányt. A kissebbikem márciusban volt 4 éves.

Mikor apa kint dolgozott külföldön, minden egyes nap terhességi tesztet csináltam, mert folyamatosan hányingerem volt. Mikor elmentem az orvoshoz, az orvos közölte, hogy 7 hetes várandós vagyok. Mondtam neki, hogy nem szeretném megtartani, mire a kedves doktor úr azt mondta: „Ahol ennyi gyermek elfér, neki is lesz helye”. Minden egyes vizsgálatra elmentem, mert nem szerettem volna megtartani, gondolva arra hogy a kislányom is még kicsi, mit csinálok két ekkora pici babával. Teltek a napok, közeledett az a bizonyos 12.-ik hét. Megkértem a páromat, hogy döntse el mi legyen: megtartsuk vagy vetessem el? Mire ő azt válaszolta, hogy ha már ott növekszik a pocakodba, akkor már itt marad velünk.

Amikor elmentem az első UH-ra még nem is volt látható, azt mondta az orvos, hogy valami tévedés van, menjek vissza 2 hét múlva. Amikor visszamentem akkor már majdnem 14 hetes volt és a doki közölte velem, hogy ő már ott van és nem lehet a terhességet megszakítani semmilyen szín alatt.

A 9 hónap alatt nagyon gyengén lehetett csak hallani a szívhangját, de minden egyes nap zenét hallgattam vele, hogy érezze, az anyukája nagyon várja, hogy a karjaiba tartsa. 40 hetesen bekerültem kórházba, elírt számolás miatt, már néha alig volt szívhangja, de rúgott olyanokat, hogy azt hittem kiugranak a szemeim is.

2023.05.25-ik napján indítással, 42+4 napra sok kínzás után (mert az úrfim szó szerint az oldalamba, a bordáim alá bújt) megszületett 3320 grammal és 51 cm -vel. Olyan kis törékeny volt, ahogy a karomba tartottam, minden fájdalom elmúlt, amit akkor éreztem.

Most egy csodálatosan szép kisfiú büszke anyukája vagyok, aki az életem jelenti!

A fotón a gyerekeim látszanak, hogy lássátok őket, mert nekem ők jelentenek mindent!