Kedvesemmel már 4 éve szerettünk volna babát, de nagyon nehezen jött össze, aztán amikor már persze elengedtük egy picit a dolgot, sikerült 🙂 Nagyon boldogok voltunk, de a 12. heti genetikai vizsgálaton már látta a nőgyógyász, hogy bal oldali hasadéka van a picinek, azt mondta nagyon súlyos (akkor 2mm-t mért), de minden más eredményünk nagyon jó volt. Nekem is bal oldali ajak – és szájpadhasadékom volt, a baba valószínűleg tőlem örökölte, úgyhogy nekem nem volt ismeretlen ez a rendellenesség.

A doki elküldött minket genetikai tanácsadásra Debrecenbe, hogy ott elmondják a lehetőségeket, és említette, hogy ugyan van 1-2 szülő, aki megtartja a hasadékos babát, de ha szeretnénk természetesen el is lehet vetetni. 1 hét múlva el is mentünk a tanácsadásra. A szonográfus hölgy, ahogy meglátta az ultrahangon Balázst, szörnyülködve nézett ránk, hogy milyen nagy a hasadék, és hogy ezt mennyire nem szeretik. 3 alkalommal voltunk ott, mind a 3 alkalommal más orvos vizsgált, 2 orvos az abortuszt javasolta, arra hivatkozva, hogy egyáltalán nem biztos, hogy jól sikerül a műtét.

 

 

A 18. hétig, amíg ide kellett járnunk, gyakran sírtam otthon, mert nem értettem, hogy miért akarnak rábeszélni az abortuszra, hiszen egy egészséges baba fejlődik bennem. A párom kicsit jobban meg volt ijedve, ő annyira nem ismerte ezt a rendellenességet, de amint rátaláltunk a nőgyógyászomra, teljesen megnyugodott. Az orvosom támogatott mindenben, és ez nagyon sokat jelentett. A családban senki nem javasolta az abortuszt, hiszen én is teljes életet élek 🙂

A terhességem probléma mentes volt, gyönyörűen fejlődött a kicsi babánk. Tagja vagyok egy ajak szájpadhasadékos Facebook csoportnak. Szülés előtt gyakran néztem a képeket, hogy felkészüljek. Nagyon sokat segítettek ott az emberek.

És februárban megszületett a kis csodánk, teljes bal oldali ajak- és szájpadhasadékkal, valamint jobb oldali lágyszájpad hasadékkal. Akármilyen hihetetlen, amikor megláttam először, nem is néztem a hasadékot, és ugyanezt mondta a párom is. Annyira gyönyörű volt.

A kórházban a csecsemős ápolók szinte egyáltalán nem foglalkoztak Balázzsal. Ő volt a legjobban elhanyagolva. Minden gyereket dicsértek körülöttünk, őt soha 🙂 Engem ez egyáltalán nem zavart. Ez az ő szegénységi bizonyítványuk. Volt 1-2 gyerekorvos, ápoló, akik azt hitték, hogy nem tudtunk a hasadékról. Amikor mondtam nekik, hogy már a 12. héten tudtuk, csodálkoztak, hogy megtartottuk. Persze azért volt pozitív élményünk is.

Balázs annyira ügyes volt, hogy születése után azonnal tudott enni a cumisüvegből. Az evéssel eddig nincs problémánk. Nagyon erős, figyelmes baba 🙂 Soha nem döntenék máshogy.  Most kaptuk meg 2 hete a tapaszt, valamint a szájpadlemezt. Nagyon jól fogadta mind a kettőt. Az ajakzáró műtétünk eddig úgy néz ki, hogy júliusba lesz a Semmelweis klinikán. A párommal minden nap elmondjuk, hogy mennyire fog hiányozni a kis arcocskája, nagyon imádjuk így is 🙂

Biztos nem lesz könnyű az előttünk álló út, de a végeredmény lesz mindig előttünk.