Én 2 oldali ajak- ill. szájpadhasadékkal születtem közel 40 éve. Tudom milyen ezzel együtt élni. Annak idején még nem volt ilyen fejlett az orvostudomány, a mai napig kíséri az életemet. Nem tudták úgy helyrehozni, mint a mostani gyerkőcökét. 2015-ben már volt 2 nagy fiam (11,15 évesek). Makk egészségesek. A párommal terveztünk egy közös gyerkőcöt, 1 kikötésem volt, ha örökli a számat, akkor megszakíttatjuk a terhességet.

A terhesség első heteiben végig tartottam magam ehhez. Én tudom milyen az, mikor lehajtott fejel megyek az utcán, tudom milyen, ha idegen helyre megyek, mindenki megbámul, nevetnek. Tudom mikor a fiaim iskolájába mentem, utána őket cikizték a gyerekek miattam. Tudom, milyen érzés, ha megyek a gyerekeimmel és engem kinevetnek, nekik is rossz érzés (hisz bántják az anyukájukat). Ezek nem tűnnek nagy dolgoknak, de lelkileg nem mindegy. Mindig is kisebbség érzésem volt/van. Nem akartam, hogy az én gyerekem ugyan ezeken végig menjen.

Eljött a genetikai uh időpontja. Párom sajnos nem tudott velem jönni. Reménykedtem, bíztam benne, hogy minden rendben lesz. Hát nem így történt. Az orvos közölte, hogy a babának 2 oldali ajak-, ill. valószínű szájpadhasadék is van. Sírtam, nagyon sírtam. Mit tegyek? Ő az enyém! Már mozog, itt él bennem!!! Nem veheti el tőlem senki! Sírva hívtam párom, hogy mit tegyünk? Azt mondta, ha „megtartjuk”, végig csináljuk! Ha én nem szeretném, azt is elfogadja. Gyorsan, gyorsan próbáltam érvelni a telefonba: most már szépen meg tudják csinálni, ez legyen a legnagyobb baja, ő a miénk, minket választott, élni szeretne stb., stb… … Nem is a páromat kellett meggyőzni, talán sokkal inkább magamnak magyaráztam. Mire visszahívtak a genetikára (pár perc múlva) biztos voltam benne, hogy velünk marad és végig csináljuk!!!

Akkor már nem foglalkoztam vele, hogy Én tudom……

Azon voltam, lesz ami lesz, Ő a miénk és egy hercegnő lesz! Mindent megteszek, hogy ne tűnjön ki a többi gyerek közül.

És HÁLÁT ADOK AZ ISTENNEK, hogy így döntöttem!!! Lett egy hercegnőm, Lili, aki már lassan 3 éves! Imádom, szeretem, ő a mindenem!!!

Nagyon mosolygós, aranyos, magabiztos kislány, a család kedvence. Oviba jár, amit nagyon szeret, semmi probléma nem volt a beilleszkedéssel.

Szeret a középpontban lenni

Okos, ügyes, értelmes és GYÖNYÖRŰ!

Egyszer is nehéz végig csinálni, de megéri! Ha esetleg úgy adódna, hogy véletlenül még egyszer teherbe esnék, meg sem fordulna a fejemben, hogy elvetessem. Újra végig csinálnám.