Édesanyám és Apukám is ugyanabban a Somogyi kis faluban nevelkedett. Anyukámnak nem volt erős a családi háttere, nem igen támogatták a szülei, ezért már fiatalon dolgoznia kellett. Balatonszárszón kapott munkát konyhalányként. Itt látogatta meg Apukám, és itt lett terhes velem. Édesanyám egyből érezte, hogy babát vár, és azt is, hogy én lány gyermek leszek.
Szegény Édesanyám nagyon nehéz helyzetbe került. Távoli ismerősöknél lakott albérletben, akik egyértelműen az abortuszt tartották az egyetlen megoldásnak, és ezzel a szülei az én Nagypapám és Nagymamám is egyetértettek. Időközben az is kiderült, hogy Apukám alkoholista. Ezt korábban jól titkolta, de amint megtudta, hogy Édesanyám terhes, úgy érezte, már megteheti, mert Anyu úgysem fogja gyerekkel a hasában elhagyni. A balatonszárszói távoli rokonok, a nagyszüleimmel megbeszélve kihívták a védőnőt, hogy kísérje be Anyukámat a kórházba az abortuszra. Az én drága Édesanyám pedig kimászott az ablakon és megszökött, mint a Hollywoodi filmekben.
Sem a családban, sem a közeli, illetve távoli ismerettségi körben sem bíztatta senki Édesanyámat a baba megtartására. A családja meghurcolta, amiért lányfejjel terhes lett. Dédnagyanyám szavaival élve: – Azt a fattyút az apja nevére vetesd, mert ez a családnak a szégyene.
Anyukám sosem akart engem elvetetni. A nagyszüleim végül annyit megengedtek neki, hogy hazaköltözzön, és ott éljen velem. Apámmal akkor már jegyesek voltak, de mivel kiderült az alkoholizmus, Anya kirúgta őt, és nem ment hozzá
Születésem után a nagyszüleim hozzáállása annyiban változott, hogy bár anyámat sose szerették, engem igen. Gondolom, rajtam akarták helyrehozni, mennyire nem valók szülőnek. Egyébként három gyerekük van.
Anyámra szenvedéssel teli, keserves élet várt. Az anyjától sosem kapott szeretetet. A mai napig együtt élnek. A nagyszüleim csak rá tudnak támaszkodni. Pont ő a támaszuk, az egyetlen gyerekük, aki sosem kapott szeretetet, megbecsülést, csak megalázást, szidást, bántást, elnyomást
Anyám így pontosan tudta, milyen szülő nem akar lenni. Apám sosem keresett, nem is fizetett, semmi.
A gyerekkorom elég jól telt. Bár nem élhettünk kettesben, de nekem van a legjobb anyukám a világon. Igaz, hogy sok és nehéz munkával, de mindent megadott nekem. Nem is csak az anyagi javakat, hanem sok törődést, figyelmet és szeretetet. A kapcsolatunk mindig zavartalan, bizalmas és irigylésre méltó volt kis és nagy koromban is. A barátnőim sokszor irigykedtek rám az anyukám miatt. Édesanyám a legjobb barátnőm a mai napig is
Ma már külön élek a párommal és a kisbabánkkal. Anyukámmal nagyon jó és szoros a kapcsolatunk. A rendkívül nehéz élet ellenére megmaradt tökéletes, szerető anyának, és most már nagyon jó nagymamának is.
Anyukám most 42, én 24 vagyok. A lakhelyemen dolgozik, és gyakran, napi szinten találkozunk.
Sajnos a történetünk nem túlságosan szívmelengető. Engem példásan nevelt, de neki ritka nehéz sors jutott. Csodálatos édesanya ő, akire bármikor számíthatok, bármiről legyen szó, és ő is számíthat rám. Nagyon büszke vagyok rá, hogy ő az én anyukám. Egyébként egy kedves, ha kell komoly, humoros, jó kedélyű nő, aki könyveket ír, hímez, és unokázik ezerrel.
