Anyukám 19 éves volt, amikor velem várandós lett. Éppen befejezte a középiskolát, elkezdett dolgozni, apámmal jártak, de semmi olyan, mint az esküvő még nem merült fel közöttük. Apám akkor 26 éves volt és az ő anyja olyan családból származik, ahol az ilyen eset miatt szégyenkezni kell. Sváb családból való, ahol jellemző a merev életszemlélet, ha lehet így fogalmazni.
Így Mamám nem díjazta jöttömet, Apámat elküldte Anyukámékhoz, hogy közölje nagymamám akaratát, miszerint vetessen el engem, és majd házasság után lehet gyerekről szó.
Mamikám és Anya végighallgatták amit apám mondott, és Mamika azt mondta apámnak, hogy még átbeszélik ezt anyával. Mamikám férje nagyon fiatalon halt meg, 27 évesen, és akkor már anyukám húga is meg volt, egy éves körül lehetett, Anya pedig 7. Így neki nem volt újdonság egyedül gyereket nevelni, ezért azt mondta Anyukámnak, hogy csak azért is tartson meg engem. Mamikám azt is elmondta neki, hogy az abortusztól meddővé válhat.
Végül szerintem az adott erőt Anyukámnak, és azért döntött mellettem, mert Mamikám azt mondta, hogy Apám (és az ő családja) nélkül is felnevelnek.

Mamának ez még nagyobb szégyen lett volna, így megszervezte gyorsan az esküvőt, mielőtt még Anya nagy pocakos lett volna. Mamikámmal kifizettette a felét, mindent ketté osztottak, még a megmaradt süteményeket is. A szertartáson nem viselhetett Anyukám fátylat, mivel nem volt már szűz. Mama ezt is kikötötte. Ezért egy hozzá illő, csinos kalapban ment férjhez. Szerintem ez jobban is állt neki, jobban, mintha egy lepel lett volna az arca előtt.

Anya így nem lopta a szívébe magát, csak annyi volt a bűne, hogy nem szüzen ment férjhez. 89-ben pedig egyre több ilyenről lehetett tudni, ahogyan a szexizmus tért nyert magának. Szóval nem ők voltak az egyetlenek, és nem csak a nők felelősek ezért. A férfiaknak éppúgy felelősséget kell tudni vállalni egy gyermekért, mint nekünk.
A gyermek áldás!

Miután megszülettem tavasszal, Mamáék csak nyáron jöttek el megnézni engem. Ekkor még Mamikánál lakott az ifjú pár. Mama első mondata köszönés után ez volt: «Jöttünk megnézni ezt a gyereket, ha már megvan… «Bűntény tárgya voltam a szemében. Mint A skarlát betűből Hester Prynne gyermeke, testet öltöttem.

Mama mindig hozott valamit, amikor látogatóba jött, sosem érkezett üres kézzel. Letette az asztalra, bemutatta a sváb családi modell eszméit (kötelességtudóan megjelent, mindenkit leszólt, mindenért beszólt, majd rövid idő múlva már ment is.)

Így telt el sok-sok év. Közben lett két húgom, költöztünk, Apám egyre masszívabban ivott, alkoholsitává vált. Anya többször próbált vele beszélni, próbált hatni rá, szokjon le, de nem ment neki, így elváltak.

Mama ebben az ügyben szemellenzőt viselt, mintha nem is lett volna Apám alkoholista. Apánk sosem vert minket, viszont szóban bántott, és nem mutatta ki a szeretetét. Se egy szép szó, se puszi, éppen köszöntünk egymásnak. 16 éves voltam, amikor külön költöztünk Apánktól, szó nélkül mentünk el, Anya úgy intézte. Akármilyen volt, szerintem ez nem volt fair tőle, de valahol megértem, miért így tett. Apám ezután rosszul lett, kórházba került, és többé nem ivott úgy, mint azelőtt. Valószínűleg kijózanította a felismerés.

Miután elváltak, Anya soha többé nem jött velünk Mamához. Karácsonykor is mindig hárman mentünk, minden összejövetelre így jártunk, mivel Apánk összeismerkedett egy nővel, akit hamarosan el is vett. Közben Anya is talált párt magának, mi is, lányok, éltük az életünket.

Néhány évvel ezelőtt kiírtam magamból a sérelmeimet, és megbocsátottam Mamámnak. Jóban vagyunk, sokat járok hozzá (unokái közül én a legtöbbet), ő is sokat segít, mindig vár minket. Imádja a dédunokáit. Most átmenetileg a lakásában lakunk, mert egy vályog házat újítunk. Mondanom sem kell, hogy csak a rezsit fizetjük.

Tényleg teljes szívemből megbocsátottam neki, és rájöttem, hogy szeret, csak sosem mutatja ki. Az alábbi történet után jöttem rá, hogy fontos vagyok neki.

Éppen minket várt másnap ebédre, amikor találkozott Mamikával. (Az évek alatt mindenki engesztelődött egy kicsit.) Mama az egyik boltba tartott, ami távol esik tőle, és mivel protézise van, Mamika megkérdezte, hogy miért épp ebbe a boltba jött vásárolni. Amire csak annyit mondott, hogy vesz valamit…

Mama nekem vásárolt! Nekem vett egy olyan sajtot, amit szeretek. Miattam ment el olyan messzire! Szeret minket is, csak nem tudja kimutatni.
Abban is biztos vagyok, hogy nem tudta, hogy mit kívánt Anyától, amikor az abortuszra akarta rávenni. Nem tudta, hogy milyen az valójában.