Mikor kiderült, hogy terhes vagyok számomra nem is volt kérdés, hogy szeretném-e megtartani a babát. Nagyon boldog voltam és izgatott. De a háttérben több akadályozó tény állt, amivel meg kellett küzdenem.
A párommal még csak pár hónapja ismertük egymást, én 21 éves voltam, ő pedig 19. Épp akkor költöztünk közös albérletbe, még csak akkor kezdtük el igazán a nagybetűs életet a családjaink nélkül, akikkel nem volt túl kiegyensúlyozott a kapcsolatunk sem nekem, sem a páromnak. Ha ezt leszámítjuk, akkor sem volt lehetőségük, hogy bármiben támogassanak minket. Tehát egyikünk anyagi helyzete sem volt stabil, nekem munkám sem volt, és még a kapcsolatunk is nagyon az elején tartott. Mindemellett még Tb biztosításom sem volt, hogy egyből orvoshoz tudjak menni.
De a legnagyobb akadályt még is az jelentette számomra, hogy a fentebb leírt bizonytalan élethelyzetből adódóan a párom nem szerette volna megtartani a babát. Korábban pedig úgy gondolta, hogy soha nem is szeretne gyereket vállalni, ami azért annyi idősen érthető is lett volna, bár én annyira szerettem volna megtartani, hogy másra nem is koncentráltam. Igazságtalannak tartottam mindent, ami a baba ellen szólt.
De végül győztem!
Először egy magánorvoshoz jutottam el, ahol kiderült, hogy minden rendben van a babával. Lett munkám, megoldódott a Tb támogatás kérdése is, így már az anyagi hátterünk sem akadályozta az orvoshoz járást. Mind eközben, ahogy telt az idő a párom is egyre inkább megbarátkozott a baba gondolatával. Bár még mindig kételyek és kis ellenzés közepette, de beleegyezett, hogy megtartsuk, mert látta, hogy mennyire nagyon szeretném. Nagy kő esett le a szívemről! Ezután már sokkal tudatosabban szerveztük az életünket, hogy biztosítani tudjuk a babánk számára a legjobb körülményt, ami végül sikerült is. Több akadályt kellett átugranunk mind amire számítottunk. Az életünk több területe került válságos helyzetbe, és a baba miatti aggodalmakat sem lehet nem megemlíteni.
Végül a baba körül felmerült kezdeti aggodalmaink szép lassan eltűntek, ami leginkább abból adódott, hogy egészséges-e, mivel pl. nem tudták a korai genetikai vizsgálatot időben elvégezni a tb biztosításom hiánya miatt. Rendeződött a munka és az anyagi háttér kérdése is. A kapcsolatunk is egyre inkább erősödött, az út közben felmerülő problémák ellenére is.
A párom számára (is) szerelem volt első látásra a kislányunk. Ma már 2 éves nagylány, aki nagyon apás. Hatalmas örömmel tölt el, mikor láthatom őket együtt, és visszagondolva a kezdetekre nagyon hálás a szívem, hogy végül egy családdá válhattunk így hárman.
Nagyon boldogok vagyunk, hogy végül az élet mellett döntöttünk. Bearanyozza a mindennapjainkat. Egy másodpercre sem bántuk meg, hogy vállaltuk őt, az akkoriban felmerülő nehézségek ellenére. Úgy gondolom, hogy egy gyerek soha nem lehet sem akadály sem, sem teher. Lehet a kezdet nehéz és kilátástalan, de ha merünk bátrak lenni elfogadni és vállalni őt, minden képzeletünket felülmúlva, kárpótol minden felmerülő aggodalomért és minden nehézségért amivel meg kell küzdenünk az ő életéért.
2021. október közepén született meg a képen látható kislány, akinek az életért és az anyukája helyes döntéséért 2021. tavaszán imádkoztak az első Hajdaniné Magdi által szervezett budapesti 40 Nap Az Életért ima, böjt békés jelenléten. Egyik imaszolgálatos testvérük hallott a válsághelyzetben lévő anyukáról akiért imádkozni kezdtek. Majd tőle értesültünk arról is, hogy elfogadták a szülők a megfogant gyermeket.