20 éves voltam mikor először terhes lettem. Még nem voltunk összeházasodva a párommal. A védőnő nagyon meglepődött, mikor mondtam neki, hogy szeretném megtartani a babát. Kifejtette nekem, hogy úgysem fogom tudni kihordani a picit, mert olyan sovány vagyok (48 kg voltam akkor) és szinte könyörgött, hogy vetessem el. Mikor látta, hogy ezzel nem ér el semmit, azzal fenyegetőzött, hogy felkeresi és meggyőzi az abortuszról az Édesanyámat. Körülöttem szinte mindenki azt duruzsolta, hogy még túl fiatal vagyok és válasszam az abortuszt. Szerencsére a párom nagyon örült a babának. Drága jó Gyöngyi nővérem is mellettem állt, és azt tanácsolta, hogy ne hallgassunk senkire, tartsuk meg a babát, ha mindketten ezt akarjuk. Mikor 6 hónapos terhes voltam, összeházasodtunk. A terhesség alatt 9 kg-ot híztam, minden a lehető leggördülékenyebben ment és novemberben megszületett a kicsi leányunk, Aliz 3 kg 70 dkg-val és nagy fekete hajjal. Aliz most 28 éves. Megfontolt, komoly gondolkodású, mindig jó kedvű, szorgalmas leány. Rettentően szereti az állatokat. Gyakran befogad árva cicusokat, kutyusokat amig nem találnak nekik gazdit.

3 évvel később született még egy leányunk, és még ugyan abban az évben decemberben érkezett egy fiúcska, a harmadik babánk. Két évvel később született meg a negyedik fiúnk. Két kislány és két kisfiú szüleiként nem terveztünk több gyermeket.

Mikor védekezés mellett terhes lettem az ötödik gyermekemmel nagyon elkeseredtem. Férjem Ausztriába dolgozott. Reggel 5-kor ment, este 8-kor ért haza. Egész nap én voltam a gyerekekkel, akik nagyon elevenek voltak. Mindenki arra bíztatott, hogy vetessük el a babát, hiszen már így is elég dolgom van a 4-el is. A férjem sem akarta a babát, mert úgy gondolta, hogy bőven elég 4 gyermeket eltartani, még sok is. Volt időközben egy komoly műtétem is. A méhnyakamból kellett 3 cm-t eltávolítani, mert rossz lett a szövettani eredményem. A nőgyógyászom is egyértelműen az abortuszt javasolta, mivel gyenge méhszájjal kevés esélyt látott rá, hogy ki tudnám hordani a babát. Az ultrahangnál azonban váratlan meglepetés ért minket. Kiderült, hogy két baba is van a pocakomban. Ekkor azonnal megváltozott a férjem véleménye, mert kettő babát megölni azért már mégsem lehet. Gondolkodtunk, tanakodtunk, sírtam, nem akartam megölni őket én sem. Végül úgy döntöttük a férjemmel, hogy maradnak a babák. A 11 hetes kontrolon sajnos kiderült, hogy az egyik baba meghalt. A terhesség nagyon jól ment és szeptemberben megszületett a mi gyönyörű fekete hajú fiacskánk, Zénó. Csodájára jártak a nővérkék. Mondták, hogy tuti szerelemgyerek, olyan szép! Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy nagyon rossz baba volt. Éjjel sírt, nappal aludt. Nagyon nehéz volt, de ő is felnőtt. A gyermekeim közül ő volt a legelevenebb. Ma már 18 éves, szakácsnak tanul és épp a rock korszakát éli. Jól el lett kényeztetve, mert a testvérei a mai napig körbe ugrálják, és rendszeresen küldenek neki pénzt is.