Nekem már volt két tini gyerekem meg egy 3éves. No meg egy se veled se nélküled házasság. Anyagi gondok a férj is csak nyűg volt, igaz akkor nem így gondoltam. Én születésemtől mozgássérülten már így is csodabogár voltam a 3 gyerekemmel.

39évesen – az én korosztályom még a 20as éveiben megszülte a gyerekeket -, öregnek éreztem magam ahhoz hogy előről kezdjem az egészet. Meg különben is. Miből? Mikor így is gond szinte minden nap!

Nem vettem észre h terhes vagyok. Nem hiszitek? Én se hittem míg bele nem estem én is abba a „gödörbe”. Utólag persze már okos voltam: ha… akkor… gondolhattam vna…, de nem gondoltam. Azt hittem közeleg a változókor. Sírva mentem haza egyedül az ultrahangról. 12hét. Szépen fejlődik. Felvétel a kezemben és ő olyan tökéletes. Megvan már mindene… NEM! NEM KELL!! Eladom. Nem azt nem tehetem! Ott hagyom a kórházban. Nem vagyok képes rá! X év múlva nézem vajon melyik lehet az enyém? Nem!!! Ez nem nekem való. De a nemakarom érzés csak nem múlt.

Ültem a diabétesz rendelésen. Sok néni körülöttem. Aki mellettem ült megkérdi:

– Kedveském! Mi a baj! – nyilván látszott rajtam a világfájdalom. Szegény néni! Én a nyakába zúdítottam minden keserűségem.

 – Kedveském! Először is maga örüljön csak! Hisz az hogy ön 40 évesen terhes azt jelzi hogy makk egészséges. Másodszor ahová a Jó Isten gyermeket ád oda ételt is ád! Figyeljen az én szavamra! Ez a gyermek lesz az ön legkedvesebbje! Ő fogja feltétel nélkül szívből szeretni!

Akkor még ateistaként mosolyogtam a hitén de jó volt a nyugtatása. Most hívő vagyok. Hiszem, hogy a néni által üzent Ő nekem! Azóta az én fiam 24éves jóképű legénnyé cseperedett! Dolgos talpraesett csupaszív toleráns fiatal.

Valóban egy súlyos élethelyzetemben mind a 4 gyerekem ott volt. Ki így ki úgy segített. DE! A 3 nagyobb szerét ejtette olykor megjegyezni tudjam ám hogy mennyit ad mikor neki is ki kell számolni… Balázsom? Adta a legtöbbet kérés nélkül. Megjegyzés nélkül, feltételnélkül. Ha kérdeztem azt mondta igen húzós neki is de megoldja! Nem tudná elnézni hogy garasozkodok, nem eszek rendesen … mert te vagy az anyukám és szeretlek! Soha nem bántam meg, hogy ő is van! Megtanított ölelkezni csak úgy mert szeretsz. (Nálunk ez nem volt szokás )

Aki most nem tudja mi legyen? Most már én is azt mondom: az élet ajándék a Teremtőtől! Nem szabad elvetetni mert ő is már egy kis élet! Nehézségek lesznek! Nem könnyű az élet. De a gyerekeimért nem adom fel! Nem tehetem. Nem ő akart jönni! Kaptam. (Más kérdés hogy „Miért nem vigyáztál?”)