A haláltól az életig

Ha valaki elmondta volna

Ha valaki elmondta volna

Hogy Te már élsz.

Ha valaki elmondta volna

Hogy bennem remélsz.

Ha valaki elmondta volna

Hogy hozzám, csak hozzám jöttél.

Ha valaki elmondta volna

Hogy szívből, igazán szerettél.

Ha valaki elmondta volna

Hogy meggyilkollak Téged

Ha valaki elmondta volna

Hogy egy valódi élet ér véget.

Ha valaki elmondta volna

Hogy nem tudlak majd visszahozni

Ha valaki elmondta volna

Hogy nehéz lesz mindezt hordozni

Ha valaki elmondta volna

És lefogja két kezem

Míg szívemhez kiáltasz

Hogy ne tegyem!

Akkor most itt lennél velem!

Húsz év!

Húsz év telt el, hogy meghaltál

Most mégis karomban tartalak

Már elképzelni sem tudom

Hogy lehet, hogy nem akartalak

Kezemmel simítom arcodat

Apró szád rám nevet

Lábujjacskáid a tenyeremben

mint apró gyöngyszemek.

Ó, nem ezt a fájdalmat vártam

Azt hittem akkor hogy életre találtam.

De megöltelek téged és magam.

ki tudja, meddig leszek boldogtalan.

Gyógyíts meg kérlek! Légy a szívem őre!

Bíborarany szárnyad alatt leljek pihenőre!

Mit tettem?

Csak sírok, de nem tudom, miért.

hangtalan hullanak könnyeim.

A poklokban jártam az imént

S te is ott jártál velem.

Én dobtalak a tűzbe

Marcangoltam széjjel testedet

Mintha jogom lenne ezt tenni veled.

Nem tudtam, nem tudtam mit teszek

S tudatlanságom halált hozott neked.

S te úgy szenvedtél csendben

testem keresztjén ártatlanul

Mint kétezer éve a Golgota keresztjén

Az ÚR!

S ahogy Ő akkor Mindenkinek!

Te is megbocsájtottad tettemet.

Érkezés

Érkeztél

Vártalak

Örömben

Láttalak

Jött a tél

Döntöttem

Életed

Elvettem.

Aki anya

Egy anya

mindig anya

Ha megöli

gyermekét

akkor is.

De onnantól

egy halott

gyermek anyja

s az élet

valódi helyett

hamis.

Kegyelem

Mária Úrnőm!

Színed előtt állok.

Ma sok évvel később

egy gyermekért kiáltok.

Azért a gyermekért

Kivel megáldottál.

Kit lágyan, féltőn, óvón

Két kezembe adtál

20 év eltelt úrnőm

s ím üres a kezem

Azóta is üres

Mert ő élettelen.

Én vetettem el

gyermekem életét

Én taszítottam el

Drága kis szívét

S én bánom ezt úrnőm

Amíg csak élek!

Hozz nekem nyugalmat

S kegyelmet, kérlek!

Mire születtél?

Életre születtél

angyalom, virágom!

S én átpréseltelek

a falánk halálon.

Nem tudtam akkor

Amit most már tudok

Hogy veled együtt lesz

Az én lelkem is halott.

Hiszek

Hiszek emberben istenben angyalban

Hiszem, hogy leszek, vagyok és voltam.

Hiszek Tebenned, Drága Krisztusom

Egészen addig, míg arcod megláthatom.

Onnantól: tudom, tudom, tudom.