Hát, miért imádkoztál?

2014 szeptemberében rákot diagnosztizáltak nálam. Nehèz évek áltak mögöttem. Kisgyermekkori autizmussal diagnosztizált hatéves, tönkrement vállalkozás, bicegő párkapcsolat. Az orvos megnyugtatott:meggyógyítjuk! Következő év májusában,12 kemo után,már nem volt rákos sejt a szervezetemben. Az orvossal megállapodtunk a továbbiakról.

2016 májusában kezdem érezni,hogy az erő visszatér belém. A párkapcsolatom még mindig a férjemen múlott. De nagyon hálás voltam neki, hogy kitartott mellettem. Próbáltam újra szerelmes lenni belé. Jegyességünk óta a “nem megbízható” védekezéssel éltünk, de gyermekünk csak akkor lett, amikor akartuk.

2016 augusztus elején folyamatosan hányingerem volt, azt hittem a betegségem tért vissza. De voltak más testi tünetek is. Lassan ráébredtem, hogy terhes vagyok. Nem bírtam enni, aludni a szorongástól. A doktornő megmondta korábban, hogy lehetőleg ne legyen több gyermekem, de nem is akartam. Anyukám, keresztanyám kétségbe esett. Keresztanyám ingatta a fejét: “Nem szabad megtartanod, mert meghalhatsz”. A fèrjem biztatott, hogy bármit döntök, mellettem áll. A keresztanyámat feltettem a vonatra és hazamentem.

Az ajtónk előtt tört ki belőlem a sírás. Jó hangos lehettem, mert a szomszédom kilépett és beinvitált. A gyógyulásom után kerestem a lehetőséget, hogy hogyan szolgálhatnám lélekben az embertársaimat. A templomban, Rózsikával együtt lelki adoptálók lettünk. Ő hívott be, ès sokat beszèltünk.Végül elbúcsúzott tőlem:”Hát mièrt imádkoztál?”

Megerősödött lélekkel léptem ki a lakásából. Felhívtam az orvosomat,aki hosszan hallgatott a telefonban, de azt mondta:”Ha Isten is így akarta, akkor legyen”.

Sokat beszélgettem Istennel. Elmondtam,hogy félárván nőttem fel, apukám rákban halt meg gyerekkoromban. Hogy a fiam autista és ki tudja, hogy negyven felett egy újabb kisfiú milyen problémákkal jön a világra? Hogy előfordulhat, hogy fél vagy évek múlva visszatér a betegségem, és az egész családot itthagyom. Mindenre volt megnyugtató válasza. Emlékeztetett, hogy édesapám halála ellenére sem szenvedtünk hiányt anyagilag semmiben.Erős édesanyát adott nekem és a testvéremnek. A legfontosabb mondata az volt:”Gyermekem, miért hiszed,hogy téged szeretlek, a fiaidat pedig nem?” Ez a történet hat éves. Megújultam és sokkal jobb ember, anya, feleség vagyok, mint valaha. Isten áldását érzem magamon nap mint nap.

Első gyermekem nagyon sírós volt, semmivel sem tudtam megnyugtatni. Öt hónapos korában már a pszihiáternél ültem, hogy rossz anya vagyok, és nem is szeretek anya lenni. Kisebbik fiacskámmal az élet nagyon egyszerű lett, én lettem a “tankönyvi “anya. Minden nap legalább egyszer mondja, hogy szeret, ölelkezős,bújós.

Nagyobbik fiam meghozta az életembe azt, hogy el kell menni olykor a falig. Kisebbik pedig azt, hogy küzdelemmel, néhány imával az összes csata megnyerhető.

A nőgyógyász mondott egy nagyon érdekeset, amikor első nekifutásra csak annyit mondtam, hogy: “Nem tervezett,de úgy látszik kívánt.” “Tudja magának nem is ez a gyerek a csoda. Meggyógyult,terhes lett. Hanem,hogy hogyan tudott megfoganni az első,ekkora gyulladással a szervezetèben”